from Translations in Other Languages

 San Francisco-ban, 2003  május 13-a hétfőn  az Amerikai Pszichiátriai Egyesület (APA) szervezte szimpóziumon több korábban elmebetgségnek tekinttet állapot kapcsán felmerült, hogy ki kéne hagyni őket az elmezavarok kéziönyvének listájából.

Az APA éves közgyűlésén olyan paraphiliákat vitttak meg , mint a pedofília, az exhibicionizmus, a fetisizmus, a transzveszticizmus, a voyeurizmus és a szadomazochizmus.

Megvitatásra került a nemiszerep-azonossági zavar, amelyben a személy tartósan kényelmetlenül érzi magát a biológiai nemi irányultsága miatt.

A meleg aktivisták hosszú ideje állítják, hogy a szerepzavart nem szabadna abnormálisnak tekinteni, hiszen általában ez az egészségéges pre-homoszexualitás kifejezése.

Dr Robert Spitzer vitázóként felszólalt a szimpóziumon, és amellett érvelt, hogy a parafíliákat és a nemi szerepzavart továbbra is szerepeltessék a pszichiátriai kézikönyben.

Ezzel ellentétben  szólalt fel Charles Moser pszichiáter, az Emberi Szexualitás Haladott Tanulmányozásának Intézetéből (San Francisco)  aki együtt írt  Peggy Kleinplatz (Ottawa  Egyetem) a  "DSM-IV-TR és a  paraphiliák: a kihagyásuk melletti érvek" címen cikket . Érvelésük szerint azok az embereket, akiknek nemi érdeklődése atipikus, társadalmilag tiltott, vagy vallásos szabályokba ütköző, nem kéne ezek miatt mentális zavarban szenvedő elmebetegeknek nevezni.

Előszöris, érvelnek, a különböző társadalmak különböző nemi viselkedést stigmatizálnak. Ráadásul a mai kutatás nem tudja megkülönböztetni a parafiliásokat a "normofiliásoktól" (ahogy  a szerzők a hagyományos nemi érdeklődésűeket elnevezték), tehát nincs ok a parafiliásokat külön, lelkileg beteg csoportnak tekinteni.

Ráadásul  Moser és Kleinplatz hozzáteszik a pszichiátria nem rendelkeik alap-normával, modellal, arról, hogy mi is tekintendő nemileg normálisnak és egészségesnek, amivel összehasonlítva a gyermekek hez vagy szadomazochizmushoz vonzódók abnormálisaknak tekintendőek.

Korábban, a 2002 decemberi számában a hírneves kiadványban, melynek címe Archives of Sexual Behavior, Moser—együtt más hires elme-szakértővel—a pedofília de-patologizálása mellett érvelt. A kiadvány szerzői közül egyesek azt állították, nincs bizonyíték arra, hogy a felnőttek nemi élete kiskorúakkal káros lehetne. Egy másik elmeszakértő úgy érvel, hogy a társadalomnak nem szabadna diszkrimiálni a gyermekek iránt vonzódó felnőttek kapcsán – megjegyezve, hogy sok nagy tiszteletnek örvendő szerző és közéleti személyiség  a történelem során nagyszerűen működött, noha elvben pedofilnak számítanának. "Bármilyen nemi érdeklődés " Moser szavai szerint az  Archives kommentárjában, "lehet egészséges és élet-igenlő."

A pszichiatria módszere megváltozott az elmezavar meghatározásakor

Moser és Kleinplatz megjegyzik, hogy az  A.P.A. régebben elmezavarnak írt le egy állapotot, és alapul az állapot okaként a  lelki, érzelmi, és fejlődésbeli eredetet, valamint a tudattalan motivációit tekintette. 

De az utóbbi három évtizedben a pszichiátria az okozati elméletektől elfordult -- mivel tipikusan nem igazolhatóak ezek az elméletek – és ehelyett közvetlen, empirikusan bizonyítható bizonyítékokra támaszkodik; nem egy állapot patolpgikus eredte érdekli, hanem a jelenbeli hátrányt okozó hatása. Ha nincs megfigyelhető disztressz vagy fogyatékosság, akkor az állapot önmagában nem tekinthető mentális rendellenességnek.

A "szokatlan szexuális " érdeklődés, jegyzi meg Moser és Kleinplatz, tényszerűen lehet boldog és jól-alkalmazkodó emberek jellegzetessége is. Teát az  APA, ha állapotukat "elmezavarnak" tekinte, a társadalmi kirekesztést táplálja ellenük, és, figyemeztet  Moser és Kleinplatz, ez olyan disztresszhez és diszkriminációhoz vezethet, amely lelkileg káros lehet.

Ráadásul, teszik hozzá, mivel az  A.P.A. nem rendelkezik a z "egészséges nemiség" szabályával, sem az "egészséges személyiségével" , hogyan is határozhatná meg a pszichiátria az "egészségtelen" nemiséget? És mivel sok ember, aki ilyen szokatlan viselkedést folytat, különben nem "disztresszeklt" (nem szenved) és nem fogyatékos az érdeklődése miatt, mivel igazolja az A.P.A. ezen állapotok patológikusnak tekintését?

"A parafilikus nemi érdeklődésű emberek úgy szenvednek, mint az 1973-as listáról kihagyás előtt a homoszexuálisok"

"Jelenleg a parafiliások helyzete" Moser és Kleinplatz következtetése szerint, " párhuzamba állítható a korai 70-es évekbeli homoszexuálisok helyzetével."

A szimpozium során bemutatott cikkeket követően Dr. Robert Spitzer az eljárás védelmére az evolúció és a természeti törvények alapján védte a listáravételt. Spitzer a nemi irányultság változásáról szóló kutatás szerzője, melyet a 2001-es A.P.A. közgyűlésen mutatott be. 

"Dr. Moser inkorrekt," mondta Spitzer , " amikor azt állítja, hogy nem létezuik tudományos alapja a paraphiliások viselkedésének az álagostól való elválasztásának. Minden kultúrában, amikor a gyerekek kamaszok lesznek, érdelődni kezdenek a nemi viselkedés iránt.

 Ilyen a desing-ünk, temészetünk -- mindegy, hogy ez a természet a Teremtés műve vagy a természetes kiválasztódás eredménye. És ez a  design vagy természet nyilvánvalóan azt célozza, hogy elősegítse a párok kapcsolódását és az intreperszonális nemi viselkedést.

"A súlyos parafiliások gátolják az interperszonálisnemi viselkedést " , folytatta Spizer. "Az a nemi viselkeés tekinthető szabályszerűnek, vagyis normálisnak, ami törödő kapcsolati viselkedést segít elő – és ami ezt akadályozza, az nem normális, nem egyszerűen atipikus variáció. Több kutatásra lenne szükség a parafiliák gyógyításáról, különösen a pedofiliával kapcsolatban.

E kutatás nagyon szükséges volna, de ha lekerülnek a DSM-V listáról, soha nem jönnek létre e kutatások.

"Több kutatás" nem ad több választ

"Nem több kutatásra van szükség," mondta a NARTH-tól  Joseph Nicolosi a szimpozionról szóló jelentéseket ellenvéleményezve.  "Amire a fejlődéshez a pszichológiának szüksége van, nem egy újabb kutatás, hanem egy pontosabb világkép.  Olan viklágképre van szükség, amely figyelembe veszi a teremtésünk természetét, amelynek szerves része a nemi kiegészítő jelleg. "

"És," tette hozzá Nicolosi, "abban is egyet kéne értenünk, hogy melyek azok a dolgok, amelyek igazából az emberi méltóságot növelik. A pszichiátriai intézményrendszer igazán mályre sullied, ha azon vitatkozik, hogy a pedofília, a transzveszticizmus, vagy a szado-mazochizmus a valódi emberi virágzás kifejeződései lehetnek. "

Johanna Tabin, Ph.D., a NARTH Tudományos Tanásadó Bizottságának analitikus tagja is véleményezte az A.P.A szimpoziont. "Ha azok az érvek győznek, amelyek tagadják e lelki gondokat , akkor az öngyilkossági kísérleteket is normálisnak kell tekintenünk, ha a résztvevők szándéka szerint történnek.  És mit kezdünk a szociopatával, aki – mivel nincs lelkiismerete – teljesen elégedett önmagával?"

"A ritkulóban lévő józan ész "  tette hozzá Dr. Tabin, "biztosan újra felbukkan majd, de eközben az elmeszakértők foglalkozása sok szenvedőt elárul, mert mereven ragaszkodik a politikai korrektséghez, olyan esetekben is, amikor az embereknek segítségre lenne szükségük. És a legsuomorúbb az egészben," tette hozzá, ", hogy ma aok az emberek, akik segítséget kérnének, mert nem érzik jól magukat az azonosnemű ingereik miatt, jelenleg tilosban járnak, nem kaphatnak segítséget ebben. "

Bibliográfia

1. Moser, Charles and Peggy J. Kleinplatz, "DSM-IV-TR and the Paraphilias: An Argument for Removal," paper presented at the American Psychiatric Association annual conference, San Francisco, California, May 19, 2003.

2. Special Section: Pedophilia: Concepts and Controversy, Archives of Sexual Behavior, vol. 31, no. 6, December 2002, pp. 465-510.

fordító: Kozma György

Updated: 8 February 2008

Join us at the next NARTH Convention and Training Institute in beautiful Denver, Colorado on November 7, 8, and 9, 2008.



CLICK HERE FOR A SCHEDULE OF EVENTS OR TO REGISTER!